Milán és Alíz

A fotózás elején mindig felmérem, hogy nagyjából milyen a fotóalany, mik a határai és hogyan tudom leginkább megmutatni a személyiségét. Gyerekeknél nagyon gyorsan megérzem, hogy introvertáltabb gyerkőc áll a kamerám előtt, akit hagyni kell feloldódni és akkor mutatja meg az igazi személyiségét, vagy pedig olyen, aki elviseli (sőt, még élvezi is), ha egy perc alatt átalakulok egy 5 éves gyerekké, sőt, mi több, bevesz a bandájába és együtt zsiványkodunk, egymás alá adva a lovat.

Szerintem annak van értelme, ha a fotókon a fotóalany személyiségét tudom visszaadni és nem pedig mindenkit ugyanúgy állítok be és csak azt kérem, hogy mosolyogjon. Gyerekektől általában ezt nem is lehet így kérni, róluk akkor tudok jó képeket készíteni, ha játéknak és bulinak élik meg a fotózást, nem kényszernek.

Milánnál és Alíznál nagyon nagy zsivány voltam én is, a képeket látva, megérte. :)