Sziasztok!
Ha tetszenek a munkáim és már formálódik a fotózás gondolata benned, keress bátran és tedd fel a kérdéseidet nekem, mindenben segítek.
RÓLAM
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ügyvéd és mellette fotós leszek…11 éve lettem fotós. Imádom a munkámat szenvedélyesen. Imádom a nap minden percében. Úgy nézek rá az utcán egy kedves élethelyzetre, jelenetre, vagy egy karaktereres emberre, vagy egy szép formára, anyagra, dekorációra, színre, kisgyerekre, kiskutyára, egy izgalmas fény-árnyék hatásra, hogy milyen jó fotó lehetne, és már pereg is a fejemben, hogy hogyan és honnan fotóznám, és milyenre színezném a képet az utómunkában. Ez nem egy munka nekem, hanem a személyiségem egy részének megélése. Kiskoromban anyukámmal leszálltunk a buszról és a tíz perces utat csak másfél óra alatt lehetett velem megtenni minden egyes nap. Mindent megnéztem, mindennek örültem, ez is tetszik, az is de szép, mindent megvizsgáltam, mindenre rácsodálkoztam. Ez, a kiskorom óta bennem élő megfogalmazhatatlan valami manifesztálódik a fotózásban. Végre van egy jó „alibim” a fényképezőgép személyében, hogy mindent nézegethessek csodálattal, a szépet keresve benne.
Szeretek élni, nevetni, kedvesnek és vidámnak lenni, és köszönöm a fotózásnak, hogy rengeteg embert ismertem meg általa, és elmondhatatlanul sok élményt élhettem meg, ami nem történt volna meg velem, ha nem fotós lennék.
Gimnáziumban történelemtanár szerettem volna lenni. Szeretem a történelmet, szeretek mindent, ami régi, amiben ott van a múlt, a rég elfeledett emlékek. Nem szeretek csak a jelenben élni. Szeretek visszanyúlni régi dolgokhoz, megérteni őket, elemezni, újra átélni. Kiskoromban szerettem a szüleim rengeteg fényképalbumát ezerszer átnézni és érdekelt, mi történt régen a családommal, a történelemben pedig mindig imádtam és lenyűgözött megérteni mindennek az előzményét, az okokat és okozatokat. A fényképek erről is szólnak számomra.
Szeretem az érzelmeket, az őszinteséget és a természetességet. Szeretem a sallangmentes dolgokat és nem szeretem a csicsát és a felszínt, szeretem a szépet és a jót keresni mindenben és mindenkiben. Ez is indokolja azt, hogy a természetesség híve vagyok a fotózásban is. Igazi érzelmeket szeretek fotózni, spontán pillanatokat, a család tagjai közötti valós érzelmeket, nem szeretem a pózt, a manírt. Nekem az a fontos, hogy ha visszanézed évek múltán a képeket, azt érezd, ez voltam igazán én. Ha majd önazonosnak érzed a fotókat, nem érzed művinek, mesterkéltnek, akkor már felbecsülhetetlen értéket tudtam adni neked. Nekem nagyon fontos, hogy érezd át a fotózás alatt, hogy milyen teljesen megnyílni, érezni, hagyni mindent áramlani a maga teljes természetességében, letenni mindent, ami felvett. Szeretném, hogy felszabadult tudj lenni, hogy legyél bármilyen is, ilyen, vagy olyan, vagy amolyan, de pont olyan legyél a fotózás alatt és ne kevesebb, ne több.