A portréfotózás egy izgalmas lélektani játék a fotós és a fotóalany között, mert a végeredmény, a fotók nem tükrözhetnek vissza más személyiséget, mint aki a gépem előtt ül valójában. De addig el is kell jutnunk, hogy a másik legmélyebb rétegeibe lemásszunk, és előtte addig is el kell jutni, hogy azt meg merje nekünk mutatni. Ha a portréalany egy színésznő, akkor pedig még jobban kell figyelnünk, hogy mit látunk, mit mutatunk, mi a valóság, mi az illúzió. És, ha az ember eközben egy percre nem figyel oda, néha olyan is megtörténik, hogy a portréalany észrevétlenül a barátjává válik.